MI/ NOI/ US/

Mindez ÉN vagyok!

Szín-téren a mozgásban lévő Föld… Szint

A Föld Szint (így külön írva) egy olyan hely, ahol időközönként műhelymunkák, kiállítások, zenekari próbák és más izgalmasnál izgalmasabb események zajlanak. A dolog pikantériája abban is rejlik, hogy a találkahely, a közösségi tér, rendkívüli módon, a szokványostól eltérően a sepsiszentgyörgyi Sugás Áruházban látott napvilágot.

Nagyon rövidre fogva a történetet, a FSz alapítói, Ilyés Réka, Fekete Zsolt, Simon László, az alulírottal soraikban, egy helyet kerestek maguknak és rendezvényeiknek, aztán egy üresen álló üzlethelységet foglaltak le az áruházban. A menedzser beengedte őket és teret adott ötleteiknek. Mivel nyitott műhelyként működik a tér, a szó szoros értelmében, nincs ajtó, zár, fal, stb. az áruházban arra járók bármikor kapcsolódhatnak az ott történő eseményekhez.

Nem ez a kellő alkalom, de majd találunk szín-teret neki, hogy a civilek által kezdeményezett mozgalom keletkezési történetét bővebben bemutassuk, megemlítem, hogy rengeteg ember látta, hallotta, elhaladt mellette vagy részt vett valamilyen kulturális eseményen nálunk, mivel minden az orrunk előtt zajlik-zajlott, megkerülhetetlenül belebotlik az emberfia valamilyen stramm történésbe. Egyik vagány workshop alatt a Gödri Ferenc iskola igazgatója is elsuhant mellettünk az áruházban. Szapora szót váltottunk egy közös projektünkről, amikor felkeltette figyelmét a buzgó társaság jó hangulatú műhelymunkája. Röviden ecsetelte, hogy iskolájuk nemrég egy iskolaelhagyás megelőzésének érdekében egy pályázatot nyert, amiben vizuális művészeti tevékenység is belefoglaltatik, de még nem találták ki, hogy milyen tartalommal töltenék fel. Ott helyben született meg a partnerség ötlete, miszerint év végéig heti egy alkalommal a diákok alternatív vizuális művészeti oktatásban vehetnek részt a Föld Szintes műhelyvezetők irányításában. Na, eddig tartott a bevezető.

Az első alkalmakat velem kezdték a fiatalok. Fanzine gyártásba kezdtünk, ismertettem a feladatot. Nem ismerős a jelenség, habár a rajongói attitűd, a mindent (is) csinálás gondolata bennük csírázik. Mondtam nekik, hogy magunkról, magunknak készítjük a munkát. Áprilisban szerdánként találkoztunk egyik osztályteremben az iskolai nap záró órájában. Kollázsolással indítottunk, színes lapokból ollóztak össze egy önarcképet, azt ragasztották fel egy lapra. Közben ment az ismerkedés, a közvetlen kapcsolatot megalapozva engedtem, hogy a fényképezőgépemmel dokumentálják a munkákat, az eseményt. Ezekből a fotókból is válogatunk majd a magazinunkba, természetesen. Egy hétre rá különböző betűtípusokból válogatva írták le neveiket. Nyomtatott lapokat hoztam, melyekre az ábécé betűit írtam változatosabbnál változatosabb fontokkal. Tettem talpas betűket, vastagot, vékonyat, kézzel írottat és még sok más fajtát. Ezzel a feladattal is meg tudtak küzdeni, ki könnyebben, ki nehezebben, derűsen vagy bosszúsan. A viszonyítás, az észlelés, a látás maga nem mindenki számára evidencia, segíteni, rávezetni kell egyes diákot meglátni lényeges dolgokat!

Más órákon szénnel dolgoztunk. Saját szobájukat rajzolták. Mi van a szobánkban? Milyen használati, szentimentális értékű darabjaink vannak? Ezt kellett ábrázolni a saját tudásunk szerint. A szén nagyon szépen kifejezi a gesztust, könnyű vele foltot ejteni, íves vonalat húzni. Ennek öröme fellelhető egy-egy fényképen, amit én vagy a diákok készítettek egymásról, munka közben. Hálás vagyok a találkozásért és azért is, hogy itt egy folyamat kellős közepéről számolhatok be nektek.

Következő órára írniuk kell, hisz ebben a fanzine-ban a rajzot, a szövegett, a fotót mind-mind mi készítjük, még a téma is mi vagyunk! Ők készítik, én összerakom. Miben vagyok én a legjobb? kérdésre írásban kell választ adni. Köszi, Zsolt az ötletet! Kíváncsian várom az válaszokat, izgatottan várom, hogy már lapozhassam a közös munkánkat!

Ha marad idő mozgástanulmányra, portréfotózásra, esetleg épületrajzra a negyedről, ahol élünk vagy az iskoláról, ahol tanulunk, természetesen megejtjük, de ha lejár a tíz alkalom a stafétabotot átveszi egy kollégám, hogy az izgalmas közös munka fonalát tovább fűzze ezekkel a kis emberekkel!