Szárhegyi Nemzetközi Őszi Művésztelep

Imre Mariann (HU), László Dániel (HU), Madácsy István (HU), Molnár Ágnes Éva (HU), Siklódy Ferenc (RO), Szirtes János (HU), Takáts Fruzsina (HU), Tasnádi József (HU), Vetró Barnabás (RO), W. Horváth Tibor (HU), Ferencz Zoltán (RO)

Hölgyeim és Uraim, kedves jelenlévők!

Először is engedjék meg nekem, hogy sajnálatomat fejezzem ki, amiért nem lehetek ma önökkel, és azokkal a művészekkel, akik munkáikkal, értékrendjükkel kivételessé tették ezt a mai ünnepséget. A tavalyi évben abban a szerencsében volt részem, hogy néhány napot Szárhegyen tölthettem az akkori táborban, közösen ünnepelhettük a kiállítás sikerét, és közösen rakhattuk fel azt a tárlatot, amely akkor is, csak úgy, mint ma, színvonalas és mindenképpen emlékezetes képet hagyott nem csak a helyiek, hanem az Erdély-szerte élő művészetpártolók emlékezetében.

Néhány szóban engedjék meg nekem, hogy szóljak a mai tábort megelőzőkről. Mint a képzőművészeti szellemi műhelyek, művésztelepek zömének, a Szárhegyen szervezett telepnek is vannak bizonyos forrásai, katalizátorai. Ilyen formán a szárhegyi művésztelep elődeként, eszmeiségének egyik meghatározójaként kell tekintenünk a nagybányai művésztelepre és alkotóira (a művésztelep több oszlopos tagja is részt vett évről évre a szárhegyi táborokban is), valamint a később Marosvécsen alakuló és Kolozsváron kibontakozó Barabás Miklós Céhre.

A gyergyószárhegyi művésztelep tulajdonképpen a korábban már említett elődök nyomdokain haladva alakult meg, Zöld Lajos vezetésével, 1974-ben. Annak lehetünk szemtanúi, hogy a korábbi próbálkozások kudarcával ellentétben (gondolhatunk itt Nagy Imre csíkzsögödi kezdeményezésére az 1940-es évek elején), Gyergyószárhegyen, bő 30 évvel később megszülethetett a Barátság Művésztelep. Lendülete, dinamizmusa és megakaszthatatlannak tűnő tevékenysége mind a mai napig híven képviseli elődei szellemiségét, ugyanakkor felruházza, és újra öltözteti azokat fiatal alkotók újszerű, kortárs munkáival.

A Barátság Művésztelep majdnem fél évszázados történetére vonatkozóan katalógusokból, illetve sajtótermékekből tudhatunk meg többet, nyerhetünk egy átfogóbb képet. Azzal a jelenséggel szembesülhetünk, hogy nem csupán a fiatal művészek számára fontos az itt kialakult szellemi műhely, hanem az idősebb alkotók is előszeretettel és folyamatosan megújuló munkakedvvel látogatnak el Szárhegyre. Ezt elsősorban a színvonalas táborszervezésnek, másod sorban pedig a kimondott és ki nem mondott értékeknek és elveknek köszönhetjük. Értékeknek, melyek Nagybányán, és Kolozsváron gyökereztek majd szétterjedtek egész Erdélyben, és valamilyen mértékig más országok alkotóinak körében is.

Az itt folyó munka évről évre megújul, és fokozódó lendülettel zajlik. Nem volt ez másképpen már a művésztelep megalakulásának idejében sem, hiszen az első pillanattól szinte egyfajta mentsvárat jelentett a korszak alkotói számára. Napjainkban ez a mentsvár egy évről évre megújuló alkotói közösséget jelent.

Amit a művésztelep mai működéséről elmondhatunk, párhuzamba állítva a múltbeli iskolákkal és szervezetekkel, az az, hogy a nagybányai művésztelep, valamint a Barabás Miklós Céh egy olyan kiindulópont, amely a mai Szárhegyen rendezett művésztelepekkel közös értékeket képvisel a mindennapokban. Ugyanakkor ezek azok a források is, amelyek a kiindulópontot, és a hagyományokhoz való ragaszkodást képviselik az alkotások elkészülésének ideje alatt, illetve a telep szervezési és lebonyolítási folyamatában. A két „őstől” a művésztelep különböző értékeket vesz át. Egyiktől az újító szellemű alkotást, másiktól pedig a képzőművészekhez való viszonyulást, a közös munka sajátosságait. Összefogó erőként pedig tekinthetünk a fő szervezőkre, illetve az ide látogató művészekre.

Vetró Barnabás (RO)

Az itt folyó munkára vonatkozóan azt mondhatjuk el, hogy bár a művészek a hagyományaikhoz, gyökereikhez kötődnek, de nem ragadnak meg náluk, hanem igyekeznek ezeket a témákat új köntösbe öltöztetni. Minden itt készült munkát beleng a környezet varázsa, ha nem témájában, akkor színeiben, vagy az alkotás módjában. Mindezeket azonban ma már nemzetközi méretekben kell szemlélnünk, hiszen a művésztelep már nem csak az erdélyi művészekre koncentrál, nem csak az itt élők közötti kapcsolatok erősítésére törekszik, hanem bővíti az ide látogató művészek palettáját. És bár a szárhegyi művésztelep korábban is részben így működött, hiszen a művészek tanulmányutjaikat külföldön végezték, valamint a művésztelepek több etnikumnak is teret engedtek, mára ez a tendencia felerősödött és kiszélesedett.

Az idei őszi művésztelepre 10 alkotó kapott meghívást Magyarországról és Erdélyből vegyesen. A megszületett fény, fotó és videó installációk, grafikák, festmények, szobrok egyfajta szimbiózist mutatnak fel. Megtalálhatjuk bennük a formák és színek együttélését, a közegek és emberek együttélését, valamint a különböző korszakok együttélését. Mire is gondolok, amikor együttélésekről beszélek? Gondolok egy részt azokra a médiumokra, melyekben megtaláljuk a helyi jellegzetességeket és ötvöztetjük egy újfajta technikával. Például, ha a performansz művészetet nézzük egy a hagyományainkhoz, történelmünkhöz, vagy éppen csak a helyi viszonyokhoz való társításában, érezzük, ahogy a művészek keresik, majd kibontakoztatják a ma aktuálissá váló lényegeket. Szabadság, béke, női szerepek, szabad véleménynyilvánítás.

A hagyományos művészeti ágakban, a festészetben, szobrászatban, grafikák mentén azzal szembesülhetünk, ha a tárlaton végig haladunk, hogy bár a kifejezés módja az erdélyi jellegekben oly dominánsan uralkodó egyszerűségben és tömör mondanivalóban mutatkozik meg, a téma egy a mát és a tegnapot ötvöző szellemben bontakozik ki. Különböző, mindannyiunk számára fontos szimbólumok absztrahálódnak, vagy éppen jelennek meg egy nem szokványos képiséggel társulva. A vonalvezetések kuszasága, a formák egyszerűsége, ugyanakkor tömbszerű, egyértelmű kifejezésmódja, mind egy olyan dimenzió felé kalauzolnak, amelyben megnyílhatnak előttünk azok a kérdések, amelyeket sokszor nem merünk és akarunk feltenni magunknak. Miért nem próbálunk a holnapba tekinteni? Miért éljük a mindennapjainkat folyamatosan egy kevésbé színes múlt bűvöletében? Hogyan mondjam el a mai ember nyelvén a tegnap üzenetét? A válaszok mind a termekben és a terekben vannak, amelyek ma Szárhegyre csoportosultak.

Szintén érdekes tapasztalás, ahogyan értelmezésre és bemutatásra kerülnek a napjainkat is sokszor belengő tudományos tematikák. Tapasztalhatjuk, ahogyan a 21. századi sokszor szorongást keltő szószerkezetek, szakzsargonok, egyéni és közöségi problémák új értelmezést és kifejeződést kapnak. Művészettörténeti remekművek kerülnek új perspektívákba, kromatikai kérdések kerülnek tárgyalásra, mindeközben pedig a különböző alkotói módok széles skálája kerül felhasználásra. Talán nem is fontos, hogy mindezekben konkretizáljunk. Éltes Barna sepsiszentgyörgyi szobrászművész mondta nekem egyszer azt, hogy a művészettörténésznek nem a túlmagyarázás a dolga, hanem az, hogy adjon egy gondolati fonalat egy- egy tárlathoz, amely mentén a látogató a későbbiekben elindulhat és a saját érzelem és gondolatvilágát kivetítve elboldogulhat. Én azóta is erre törekszem. Emiatt nem tartom fontosnak ma sem, hogy az önök előtt felsorakozó 10 alkotó életművéről, korábbi műveiről, vagy akár az itt megjelentek bármelyikéről is cím szerint beszéljek.

            Mi az, amit a tárlatot szemlélve érdemes lehet keresni, kutatni, megragadni? A szárhegyi specifikum. Keressék meg és próbálják értelmezni mindazokat a jegyeket, amelyek a kiállító művészeket a gyergyói- medencéhez és a Gyergyószárhegyi Művésztelephez kötik. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, én azt gondolom, hogy szükségük lehet arra, hogy egy kicsit elcsendesedjenek, és akár azon a helyen, ahol most éppen állnak, maguk körül lassan körbeforduljanak. Fogadják be előbb önök a saját maguk szemével és elméjével a környező színeket, formákat, hangokat, illatokat, majd menjenek be a terembe és nézzék meg a műveket. Nézzék meg, hogy mi az a fonal, kifejezésmód és pillanat, amelyet az egyes alkotók megragadtak abból a rengeteg hatásból, amely önöket is érte abban a fél percben, ameddig maguk körül megfordultak.

Kívánok ehhez a felfedezéshez egy tartalmas és élményekben gazdag szemlélődést, valamint szép időtöltést. Gratulálok a kiállító művészek mindenikének, és Ferencz Zoltánnak azért, hogy évről- évre elhozza közénk, hozzánk ezeket a kifejezősédeket!

Bízom benne, hogy jövőre már valóban találkozunk! Köszönöm!

Vargha Fruzsina

Siklódy Ferenc (RO)
László Dániel (HU)
Imre Mariann (HU)
Takáts Fruzsina (HU), W. Horváth Tibor (HU)
opening
Vetró Barnabás (RO), Imre Mariann (HU), Vetró Barnabás (RO)
Ferencz Zoltán (RO)
Molnár Ágnes Éva (HU)
Madácsy István (HU)
Szirtes János (HU)
Imre Mariann (HU)
back: Tasnádi József (HU), front: W. Horváth Tibor (HU)
Takáts Fruzsina (HU)
Tasnádi József, Madácsy István, W. Horváth Tibor, Takáts Fruzsina, Imre Mariann, Szirtes János, Molnár Ágnes Éva, Ferencz Zoltán, Kolcsár Béla
Previous SIMULTAN FESTIVAL 2021 — Unstable State of Things
Next Dóra Maurer, Minimal Movements, Shifts, 1970–2020

About author

You might also like

Fan for zine

PIKNIK

PIKNIK, pászkarágás/sărăţele desenate, fanzine, 2015 (avec: Sundy/Emese/Ildikó/Máté/Ionela/Andrei/Baji)

Events

Situations and Concepts – Artists: Horia Bernea, Pavel Ilie, Julian Mereuță, Paul Neagu, Mihai Olos, Decebal Scriba

Helyzetek és koncepciók Kiállító művészek: Horia Bernea, Pavel Ilie, Julian Mereuță, Paul Neagu, Mihai Olos, Decebal Scriba Kurátor: Magda Radu Kiállítás design: skaarchitects https://www.facebook.com/events/631970116989908/ 2017. február 22 –  április 2.

Events

Yes, but is it performable? – Investigations on the Performative Paradox – 25 09 2016 — 20 11 2016 The Künstlerhaus, Halle für Kunst & Medien (KM–)

http://www.km-k.at/en/exhibition/yes-it-performable/ Renate Bertlmann, Stuart Brisley, Nezaket Ekici, VALIE EXPORT, Joan Jonas, Regina José Galindo, Marie Karlberg, Karl Karner / Linda Samaraweerová, Katalin Ladik, Sarah Mendelsohn / Fred Schmidt-Arenales, Alex Mlynárčik,

0 Comments

No Comments Yet!

You can be first to comment this post!

Leave a Reply